1. fejezet

Reggel 6:00. Az ébresztőóra kegyetlenül pittyeg folyamatosan, dala visszhangzik a luxuslakás minden szobáján keresztül. Azonban alig kezdődik az ébresztés-funkció, a baldachinos ágyból kéz nyúlik, majd leállítja az órát. A szobákban minden modern és ízléses, mintha csak New York legmenőbb stylist-ja rendezte volna be a lakást.
Boo Collen felkel az ágyból, majd a reggeli torna után frissen és precízen kapja magára az az napi, kék csíkos blézer-hófehér ing-szűk szoknya összeállítást. Fekete, szinte már sötétkék árnyalatú haján néhányszor végighúzza fa hajkeféjét, majd vörösre rúzsozza a száját, és belelép tűsarkú szandáljába.
Oké. Induljon a nap!- gondolja magában, miközben lesiet a háza elé, majd megveszi a közeli boltban a napi kávéját, és még egyet pluszban. Beleszippant a felesleges italba, majd a száját elhúzva tartja messzebb. Közben sietősen fog egy taxit.
- A New York Times-hoz.- jelenti ki, majd önmagában elvigyorodik. Mindig imádja ezt mondani. Az ő szuper munkahelye! Bár kicsit dicsekvő, de ez van!- gondolja.
Az út gyorsan telik, és pontban 7:00-kor beér az irodába. Mr. Jenkins már vár rá.
- Collen, már megint pontos volt. De figyeljen, egy másodperc késést sem fogadok el!- figyelmezteti főnöke. Gustavo Jenkins igazi nagymenő volt, és a legszigorúbb főnökei egyike. Valamiért mégis megtalálta vele a közös hangot. A hasán keresztül. Ma is szokásos fekete öltöny volt rajta, ezüst nyakkendővel ékesítve.
- Mr. Jenkins, hoztam magának egy igazi különlegességet!- mosolyog rá Boo, mire főnöke arckifejezése lágyra változik, miközben beleiszik a bio-kávéba, amit asszisztense hozott.
- Hmm! Ez mennyei! Na, menjen a helyére Collen!
- Ne feledje, fotózás ma 10:30-kor, megbeszélés ma pontban 14:00-kor.- jelenti ki nyájasan Boo.
- Rendben, ne emlékeztessen mindig, nem vagyok amnéziás!- sétál el morogva.
- Pff!- rázza meg a fejét az asszisztens, majd megcsörren a telefon, az előtte álló asztalán. Ügyfelekre számít, de csak Mallory, a legjobb barátnője hívja.
- Boo, oltári dolog történt!- kiált bele lelkesen. Mallory mindig ilyen volt. Pörgős, lelkes, vidám, és Boo szöges ellentéte, de mégis a legmegértőbb és hűségesebb barátnő a világon.
- Jaj, Mel, már megbeszéltük, hogy nem hívsz munkaidőben!
- Jó, de ez fontos! Figyelj már, találtam neked egy pasit!- jelenti be, mint a legtöbbször. Mallory elszántan próbálta férj-jelöltekkel összehozni Boot, aki bár elment a randikra, mégis nem lelkesedett az ötletért, hogy elkötelezze magát.
- Ugyan már, én a munkának élek, nem kell nekem párkapcsolat!- ellenkezik azonnal.
- De ő más. Hallgass meg!
- Rendben.- sóhajt fel Boo.
- Szóval.- érezni, ahogy Mallory elmosolyodik a vonal másik végén.- Jóképű, kedves, aranyos...
- De?- kérdez rá máris. Mindig volt egy "de" Mel pasijaiban.
- Ajj már!- kiált fel Mallory, ezzel is megerősítve a szokásos mondandót.- De séf.- Boo számára a munka nagyon fontos volt- legyen az a saját, vagy az esetleges barátjáé.
- Nem. Pincért nem.- jelenti ki és már épp lecsapni készül a kagylót.
- De ő séf és nem pincér. Attól még lehet értelmes, hogy nem egy újságnál, vagy egy menő cégnél dolgozik. Vagy a munkájáról ítéled meg?- győzködi barátnője.
- Egy randi. Ennyit adok.
- Szuper, ma este hétkor megy érted.- magyarázza.- Jaaa, és a neve Nick!- mondja Mallory gyorsan, majd leteszi.
Hát ezt megcsináltam!- gondolkodik Boo.- Bár, eddig mindig rosszul álltam hozzá. Már mindenki házas a cégnél, sőt, még Mallory is jól megvan Carlossal...talán kéne egy pasi!