A ház úgy van, ahogy hagyta.
- Hm. Nem akarok sznobnak tűnni, de mégis elegánsnak kell lennem...egyáltalán hová megyünk? Ajj, miért vállaltam be ezt a randit is?- mormogja Boo 2 óra gondolkodás után.
Végül inkább lezuhanyoz, majd törölközőbe csavarva kilép.
- Uram Isten!- sikít fel. A séf áll ott öltönyben. Azonnal eltakarja a szemét.
- Jaj, bocsánat, sajnálom, egyébként én vagyok Nick, és...sajnálom.- mondja és kezével továbbra is eltakarva a szemeit.
- Hogy jöttél be?- kérdi a nő.
- A házba? Egy öreg nő beengedett maga után.
- A lakásba!
- Ja! Nyitva volt az ajtó. Azt hittem direkt...- magyarázza, miközben Boo befut a szobába és elkezd öltözködni. Legalább már tudja, milyen stílust válasszon.
Nyitva hagytam az ajtót?- vonja magát felelősségre. Te jó ég!- gondolkodik.
Végül egy halvány napsárga ruhában jelenik meg. A karján ezüst karkötő, a fülében hozzá illő fülbevaló.
- Nagyon csinos vagy!- mosolyog bűnbánóan Nick.- És sajnálom az egészet, én tényleg nem azért...- kezd magyarázkodni, de Boo közbeszól.
- Köszönöm, és semmi gond! Még soha nem voltam vakrandin, de ez elég izgalmas volt...pedig még csak most kezdődött.- neveti el magát, és Nick is elmosolyodik.
- Rendben. És ezt neked hoztam!- nyújt át egy csokor vörös rózsát.
- Gyönyörű. Köszönöm.
- Semmiség.- mosolyog.
- Nos, indulhatunk.- jelenti ki, majd int a nőnek, és kimennek az utcára. Kint egy autó fogadja őket. Egy limuzin!
- Ez...ez a miénk?- kérdezi Boo elámulva.
- Nem.- jelenti be Nick, majd zavartan hív egy taxit.
- Ó.- ennyit bír kinyögni Boo, majd egyik tincsét a füle mögé tűri.
Az út csendben telt, a nő elgondolkodott. Szóval. Meglátott, megdicsérte a kinézetem, adott virágot, viszont nem limuzinnal mentünk- bár ezt én rontottam el, hisz szó sem volt róla. Összességében egész kedvesnek látszik. Hm. A nagy megilletődésben meg sem néztem rendesen.: rézszínű, rövid tincsek, amik felzselézve emelik ki tengerkék szemeit. Izmosnak látom- már amennyire az öltöny miatt látom. Az arca helyes, és úgy látom, nem szokott elegáns lenni, mert néha megigazítja a haját, vagy a szmokingot magán, miközben kérdőn néz rá "miért ilyen ez?!" tekintettel.
- Megjöttünk.- jelenti be Nick, mire Boo összerezzen. Végignéz az éttermen. Drága hely, elég elegáns.
Az étel nagyon finom. Mindkettőjük előtt egy tányér spagetti díszeleg.
- És, te Mallory szerint a New York Times-nál dolgozol. Az jó hely.- kezdeményez Nick.
- Ööö...nem olyan nagy szám.- mondja szégyenlősen Boo, halványan elmosolyodva.
- Ne tagadd! Biztos elég exkluzív.- mosolyog Nick.
Édes a mosolya.- állapítja meg Boo.
- És te? Hallottam, hogy séf vagy! Azért az sem rossz. Sőt!
- Igen. Tudod, itt dolgozom.- magyarázza.
- Hű! Akkor azért te sem lehetsz hiányos, ha exkluzív dolgokról van szó.- mosolyog a nő.
- Ugyan.- nevet fel Nick.
- Khm. Elnézést. Elvihetem?- kérdezi egy pincér, az üres tányérokra mutatva. Elfogadják, majd fizetnek (Nick ragaszkodott ahhoz, hogy ő fizessen).
- Nagyon finom volt. Köszönöm.- mondja Boo.
- Nincs mit!- bólint a séf.
- Hát, még találkozunk.- felel Boo, majd hív egy taxit magának, de a fiú megelőzi.
- Hazakísérlek. Késő van, nem akarom, hogy bajod essen.- néz mélyen a nő szemébe, és előreengedi.
- A hintó előállt!- tréfál, mire mindketten elnevetik magukat.
Az úton sokat nevettek, jól kijöttek egymással. A ház előtt azonban csend szállt le a párra.
- Akkor, megyek.- integet a nő, és beindul. A férfi még mondana valamit, de Boo már nem hallja, mert felmegy.
Hű, micsoda este.- gondolja.- Egész kedves volt. Sőt! Tetszett. Elegáns, vonzó, kedves, ráadásul ő egy komoly munkahelyen dolgozik, és ott séf. Hű.
- Nem.- jelenti be Nick, majd zavartan hív egy taxit.
- Ó.- ennyit bír kinyögni Boo, majd egyik tincsét a füle mögé tűri.
Az út csendben telt, a nő elgondolkodott. Szóval. Meglátott, megdicsérte a kinézetem, adott virágot, viszont nem limuzinnal mentünk- bár ezt én rontottam el, hisz szó sem volt róla. Összességében egész kedvesnek látszik. Hm. A nagy megilletődésben meg sem néztem rendesen.: rézszínű, rövid tincsek, amik felzselézve emelik ki tengerkék szemeit. Izmosnak látom- már amennyire az öltöny miatt látom. Az arca helyes, és úgy látom, nem szokott elegáns lenni, mert néha megigazítja a haját, vagy a szmokingot magán, miközben kérdőn néz rá "miért ilyen ez?!" tekintettel.
- Megjöttünk.- jelenti be Nick, mire Boo összerezzen. Végignéz az éttermen. Drága hely, elég elegáns.
Az étel nagyon finom. Mindkettőjük előtt egy tányér spagetti díszeleg.
- És, te Mallory szerint a New York Times-nál dolgozol. Az jó hely.- kezdeményez Nick.
- Ööö...nem olyan nagy szám.- mondja szégyenlősen Boo, halványan elmosolyodva.
- Ne tagadd! Biztos elég exkluzív.- mosolyog Nick.
Édes a mosolya.- állapítja meg Boo.
- És te? Hallottam, hogy séf vagy! Azért az sem rossz. Sőt!
- Igen. Tudod, itt dolgozom.- magyarázza.
- Hű! Akkor azért te sem lehetsz hiányos, ha exkluzív dolgokról van szó.- mosolyog a nő.
- Ugyan.- nevet fel Nick.
- Khm. Elnézést. Elvihetem?- kérdezi egy pincér, az üres tányérokra mutatva. Elfogadják, majd fizetnek (Nick ragaszkodott ahhoz, hogy ő fizessen).
- Nagyon finom volt. Köszönöm.- mondja Boo.
- Nincs mit!- bólint a séf.
- Hát, még találkozunk.- felel Boo, majd hív egy taxit magának, de a fiú megelőzi.
- Hazakísérlek. Késő van, nem akarom, hogy bajod essen.- néz mélyen a nő szemébe, és előreengedi.
- A hintó előállt!- tréfál, mire mindketten elnevetik magukat.
Az úton sokat nevettek, jól kijöttek egymással. A ház előtt azonban csend szállt le a párra.
- Akkor, megyek.- integet a nő, és beindul. A férfi még mondana valamit, de Boo már nem hallja, mert felmegy.
Hű, micsoda este.- gondolja.- Egész kedves volt. Sőt! Tetszett. Elegáns, vonzó, kedves, ráadásul ő egy komoly munkahelyen dolgozik, és ott séf. Hű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése